Itt megmutatjuk lovunknak, hogy nem akarjuk bántani, nem akarunk fájdalmat okozni, azaz az egész testén végigsimogatjuk először kezünkkel, majd a kötéllel, végül a bottal.
Ennél a játéknál használhatunk kellékeket, mint például egy nagy szemetes-zacskó, fólia amit ráterítünk, és átsétáltatjuk, üres műanyag flakon, és hasonló zörgő tárgyak, használhatunk labdát is.
Itt az a lényeg, hogy, bizalmas kapcsolatot hozzunk létre ló és lovas közt. Teljes határozottsággal, elszántsággal kell közeledni lovunkhoz, de egyúttal nem szabad kapkodnunk, hirtelen mozdulnunk, hadonásznunk sem, mert akkor az ellenkezőjét érjük el. Fontos, hogy minden percben tudjuk, hogy mit mi vezetjük őt és nem fordítva!
2. Sündisznós játék:
Meg kell értetnünk a lóval, hogy megbízhat bennünk ezért az ellenszegülést(oppozíciós reflex)leépítsük, ami amúgy
a normális viselkedésük(egy menekülő állat reakciója). A lovak veleszületett tulajdonsága, hogy ha megfogják őket, ellenszegüljenek a nyomásnak, pl. a kötőféknek, combnak, zablának. E játék során tanul meg a ló a nyomás elől kitérni.
Azonban fontos tudni, hogy a lovak mindig megérzik, ha az ember tér ki először, ez pedig azt eredményezi, hogy a ló nyer az emberrel szemben és azonnal elveszíti a bizalmát az ember iránt, aki így már nem lehet 'főnök' az ő számára.
Ennek a játéknak a menete: A nyomás pontok: az álkapocs-csont mögött és a nyak találkozásánál, - a horpasznál és a szügy fölött. Ezekre a részekre, pontokra kell hatni, nyomással (nem folyamatosan, hanem nyom, enged, ~) ezt is az ujjunkkal, majd a bot gumis végével is megismételjük! A nyomás hatására, neki ellenkező irányba kell mozdulnia, lépnie.
3. Terelgetős játék:
A lovak egymás közt is finom jelzésekkel kommunikálnak,. Mint pl. a fülek, a farok mozgatásával, arckifejezésekkel, stb,terelgetik egymást, játszanak.
Ez a játék mindig a 2. számú után következik, mivel a lónak először testileg kell megtanulnia engedni, csak azután jöhet a mentális nyelv megértése.
Ugyan azoknál a pontoknál tereljük lovunkat, mint a sündisznósnál is megtanultuk. Kezünkkel csak ujjal mutatunk arra a pontra, és a ló már ismeri, hogy mit kell ilyenkor tennie, ezért ki fog térni. Ezt utána a bottal is meg kell csinálni, csak itt a ló testével áramvonalasan 15-20 cm-re kell tartani és függőlegesen, le-föl mozgatni. Ezt eljátszuk vele, a jobb, és bal oldalán is.
4. Jo-jó játék:
A lónak ez a játék tanítja meg hogy hátralépés után (ami a kötél finom, hívogató fúzása) parancsra, előre lépjen. A lényege, ?jönni és menni? egyensúlyán alapul. Mindkettő a bizalmat feltételezi. Hogy a ló hátra lépjen, elé kell állnunk hosszabb szárat engedve neki, hogy hátra tudjon lépni, ezután ujjal mutatunk neki, mintha azt mutatnánk ?menj el!? úgy, mintha kezünkkel elhessegetnénk. Ha a mutatásra nem reagál, enyhén rázogasszk a kötelet, (jobbra és balra) de ujjunk még mindig mutat. Ha még erre sem lép hátra fokozzuk a kötél rázásának erejét. Ha a ló már tőlünk elég messze van kicsit hajoljunk be és hívogassuk magunk felé. Ezután is dícsérjük meg a lovat, ha jól teljesített!
5. Kör játék:
Ez a játék a futószárazáshoz hasonlít leginkább, de kikötő és egyéb segéd eszközök nélkül. Ez lónak, és lovasnak is, testet, lelket próbára tévő gyakorlat. Itt a lényeg a figyelemben és a váltásokban van. A futószárazás csak a végtelen köröket jelenti, míg itt a lényeg az, hogy a lovat nyugton hagyjuk, amíg azt teszi amit kérünk tőle. Megtanítjuk neki, hogy elengedetten viselkedjen, mozogjon. Nem szabad hagynunk, hogy a ló megunja a folyamatos együtemű köröket, hanem kell lennie ütemváltásnak és lazításként lépésnek, ill. be kell hívni magunkhoz, megsimogatni és kiküldeni megint a körre.
Menet közben ő jeleket ad nekünk, mint az, hogy a fejét lehajtja, mintha a földet szagolná. Ezzel azt akarja nekünk mondani, hogy oda szeretnék menni hozzád! Nem minden, de néhány ilyen alkalommal be lehet hívni magunkhoz!
6. Oldalazó játék:
Ha egy ló hajlékonyan, oldalirányba is mehet, akkor számára minden dolog,(mint a lovas alatti munka is) sokkal könnyebben fog menni. Az oldalazó játék, gyakorlatai közben az ember megtanulja, hogy a lónak is van ?jobb? és ?rosszabb? oldala, és ezért sok türelem és gyakorlás kell ahoz, hogy mind a két oldalra egyformán hajlítható legyen a ló. Ezt a gyakorlatot úgy végezzük, hogy a lovat a karám elé állítjuk, hogy elölre fele ne tudjon lépni, csak oldalra. A szárat az egyik kezünkbe tartjuk, a botot a másik kezünkbe, és mozgatjuk a fj felé és a far felé, a ló és az ember között áramvonalasan, vagyis a nem a bot végével, hanem oldalával a ló felé tartva.
7. Rés játék:
Ezzel a játékkal azt érhetjük el, hogy a ló úgy sétál majd fel a lószállítóba, hogy mi nem bevezetjük, hanem csak megállunk a kocsi mellett és a ló magától, a legnagyobb lelki nyugalommal sétál be az utánfutóba. Ezt úgy érhetjük el, hogy addig gyakoroljuk a lóval egy képzeletbeli szoroson való átkelést, míg az le nem szűkül körülbelül 90 cm-esre. A lónak itt a karám széle és közted kell, hogy átmenjen.
Ha a ló hozzászokik, hogy szűk helyeken menjen keresztül, például két hordó között, vagy hordó és a karámfa között, akkor nem jelent majd gondot a lószállítóba való felmenetel.
Pat Parelli hét játéka!
Pat Parelli hét játéka után...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése