... Nem régiben sajnos, egyik éjjel valami átrágta a galambketrec tetejét és egy pár galambot megölt, volt egy kicsijük is... Ő sértetlen volt a fészken! Árván maradt...
...nagyon sajnáltam, olyan aranyosan tudja kérni és követelni ami neki kijár, vagyis az ételét, hogy nem tudtam mitévő legyek vele kapcsolatosan!
Úgy gondoltam és éreztem, hogy nem hagyhatom csak úgy magára, még enni sem tud egyedül, elpusztulna... Így arra a következtetésre jutottam, hogy bár nagyon nehezen, de fel kell nevelni!
A tegnapi etetések nagyon nehezen folytak le... a végén én is és Ő is teljesen ki voltunk fáradva...
Én szerettem volna megetetni Ő viszont nem akarta kitátani a száját, de persze azért követelőzött, nagyon is!
Ma reggel MIATTA egy jó órával korábban keltem, mert tudtam hogy kb. egy fél órába vagy akár egy órába is beletelik az etetés menete!
...Hát igen, bár korán keltem, Ő megint csak követelőzött de nem tudtam jóllakatni! Mennem kellett (suliba)!
...Pár perce, amikor hazaértem, nagy követelőző sírás fogadott! A szüleim mondták, hogy próbálták megetetni de nekik nem hagyta... így várnia kellett míg hazaértem...
...aztán Ő volt az első, nagy boldogság volt amikor kivettem a dobozából, mára már engedékenyebb, amikor megfogom a csőrét néha - néha már magától is kitátja...
Nagyon aranyos! A szemeivel szinte kéri azt, hogy törődjek vele!
Gondoskodnom kell róla!
:)
PICUR, a követelőző!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése