Miért beszéltek régen boszorkány nyergelte lovakról?

Régi időkben sokféle babona környékezte a lovak tartását. Gyakori volt az a félelem is, hogy boszorkányok vetik rájuk a szemüket! A hiedelem szerint e gonosz nőszemélyek éjjel behatolnak az istállóba, elkötik a lovat, megnyergelik, s azon indulnak boszorkányszombatjukra. A banyák kivált oly keményen ülték meg és annyira megfuttatták, hogy a ló nem volt se élő, se holt, mire az istállóba visszakerült! Verítékükben fürödtek, s alig szuszogtak hajnalra. Ha pedig a lovászok ilyen állapotban találták őket reggel, valamelyik szerencsétlen vénasszonyt megint elővették a környéken! A boszorkány nyergelte ló meséje közszájon fogott, pedig a ló reggeli elcsigázottságának volt egyszerűbb magyarázata is. Az istállókat rosszul építették régen. Előbb szolgáltatták a biztonságot a lovak egészségénél, így aztán az állások fölé ablakot sem igen raktak. S ha a lónak áporodott levegőben, oxigén híján kellett kihúzni reggelig, bizony reggelre elhagyhatta az ereje, s ez nem a boszorkányok műve volt, hanem a lótartó gazda butaságáé...